Úgy indultam, hogy a speyer-i autópályát kikerüljem az említett kalandok miatt, így hosszabb úton jöttem, de ráértem, hiszen Pisti még dolgozott. Jöhettem volna csütortökön este is, de inkább pihenni akartam, meg úgyis ki volt fizetve a szállás. Így péntek du-tól vendégeskedtem Pistinél hétfő reggelig. Ennek két oka volt: hétfő reggel fél 10-re kellett megérkezzek a munkahelyre, ami innen kb 130 Km-re van Stuttgart-ban, meg így nem kellett kifizessen a szállást vasárnapra, ami szintén 22 € naponként. Ahol tud, spórol az ember... 😀
Hétfőn reggel elindultam Stuttgart-ba, mindenhol útépítés, dugó, ráadásul a benzin is fogyóban volt. Közben a német főnököm hívott, hogy megyek-e, miközben ment a navigáció, szóval ez sem volt egyszerű, de megérkeztem valahogy, egy tankolást is beiktatva.
Itt megint egy új kollégával ismerkedtem meg a cégtől, ez is öreg, lengyel, nem nagyon beszél németül, viszont mindent megért... Ezzel kiváltotta a gyűlöletemet... Ilyen ostoba emberrel ritkán találkoztam! Minden áron ő akart lenni a főnök, elém állt, ha magyarázták a munkánkat, alig hallottam valamit, miközben én sem vagyok német tolmács. Aztán megkérdezte, hogy mit mondtak? Általában a lengyelek nekem barátaim, de ennek bele tudtam volna verni a fejébe!!!
Utána, a munka végeztével megkérdezte, hogy akkor elviszem a szállásra? Mivel ő vonattal jött. Ezt említettem messengeren, hogy nekem semmit nem fizet a cég azért, hogy fuvarozzam a gyűlölt kollégákat... Mindegy, elvittem, meg együtt jártunk dolgozni.
Stuttgart-ból annyi maradt meg, hogy minden egyes nap eltévedtem, navigációval. Oda, és vissza. Ilyen nyomorult városban még nem jártam... Forduljon enyhén jobbra! És elágazik az út jobbra négyfele... Próbáltam enyhén fordulni, aztán mondta, hogy az első alkalommal forduljak vissza...
A lényeg, hogy csütörtökön délben elfogyott az anyag, így mehettünk isten hírével.
A szállásról azt érdemes tudni, hogy 22 €, volt a szobában egy tusoló, aminek örültem, de semmi konyha, csak hideget tudtam enni. Mivel csütörtök délben végeztünk, így lassan elindultam megint Pistiék irányába
Megörültünk ismét egymásnak, estére csaptunk egy jó vacsorát. Meg ami jól esett...
Másnap délelőtt hívott Ibolya, hogy megkapta a jogot, hogy ő értesítsen a jó hírről, hogy hétfőn kezdhetek ismét Brémában. És igazán nagyon örültem! Kitaláltuk Pistivel, hogy szombaton inkább nem dolgozik, de menjünk el egy kicsit csavarogni, mindegy hova. Mivel Bréma 600 Km, el kell induljak vasárnap. Annyi változás történt, hogy szólt Ibolya, hogy csak kedden kell kezdjek, így adták meg az infót. Szóltam Pistinek, hogy mehet szombaton dolgozni, és menjünk vasárnap csavarogni, Ennek mindketten örültünk.
Aztán vasárnap reggel kv közben azon tipródtunk, merre induljunk. Mivel 30 Km-re laknak a francia határtól, arra gondoltam, menjünk Franciországba, vegyünk francia pezsgőt a családjainknak. Pisti lehűtött, hogy korona, szar az egész...
Aztán arra jutottam, hogy mivel menni szeretnénk valahova, és Pisti Merivája otthon van szerelés miatt, mi lenne, ha elmennénk Frankfurt-ba, a volt kollégáimat megnézni. Tetszett Pistinek is, telefonáltam, tetszett nekik is, így elmentünk Frankfurtba. Kb 130 Km. Jól éreztük magunkat, sok hírt hallottunk, de ezt legközelebb folytatom...




Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése