Amit szerettem volna, megint nem sikerült.
Az a lényeg, hogy pénteken végeztünk délelőtt, mint mindig, puszi-puszi, szép hétvégét kívántunk. Még a chip-es kártyám is nálam maradt, mint újabban mindig. Erre hívott Ibolya, hogy le kell adjam a kártyát, és kedden már Nürnberg mellett várnak dolgozni. A cseh határ mellett pár km-rel.
Nincs kedvem elmondani, hogy mit éreztem...
Mindegy, leadtam a kártyát, kétszer, is, hogy minden jó legyen...
Közben hívtam Pisti komámat, aki megvette az Opelt, hogy mehetek-e hozzá 1-2 napra Landauba. Szerencsére egyedül volt, mehettem, szívesen lát, stb. Így szombat estére meg is érkeztem. A vasárnap pihenéssel telt, meg azon agyaltunk, hogy kéne egy pár nap pihenő...
Na, azt én ki is vettem ma. Arról volt szó Ibolyánál, hogy érkezzem meg ma este a szállásra, holnap meló. Ma hívtam, hogy szerelik az autót, így holnap tudok csak elindulni, és szerdán dolgozni.
Most Pisti komám dolgozik, én meg főzöm a marhapörköltet.
Tegnap ő lepett meg vacsororával, ma meg én lepem meg őt.
Aztán holnap valamikor elindulok, kb 400 km a cél.
Nagyon nem akartam ezt!
Nem akarok találgatásokba bocsájtkozni, de van esély arra, hogy később visszamenjek Brémába. Ibolya szerint. Én meg szeretnék nagyon visszamenni.
Pusza
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése