Kőzben átköltöztünk Bélával egy másik helyre, amit Pisti intézett.
Ez egy két emeletes családi ház volt. Két üres szoba, azt elfoglaltuk. Én az elsőn, Béla a másodikon.
A többi szobát ukránok lakták, velük kellett dolgoznom a jövőben. Ezek az ukránok két munkahelyen dolgoztak, két kisteherautóval. Minden reggel kiderült, hogy ki hova megy...
Volt egy ukrán "főnökük", aki intézte a dolgokat, mert ő tudott németül. A többi semmit. Egyedül vele tudtam kommunikálni. Amikor épp vele dolgoztam, akkor jól telt a nap, este 6-kor indultunk haza. Ha a másik csapattal, akkor volt, hogy este 9-kor, mert gyűjtögették az órát, pedig nem csináltunk semmit. És nem tudtunk beszélni sem, mert csak oroszul (ukránul) beszéltek.
Volt 2-3x, hogy ott helyben kiadtak engem egy favágóhoz. Jött értem traktorral, a falu határába mentünk dolgozni. A traktorra volt kötve egy daraboló, így egyszerűbb. Berakott egy darab fát, ami már méretve volt szabva. A traktor pedig széthasította 6 felé. Az én feladatom az volt, hogy ezeket a kb. 120 cm-es fákat odarakjam a többiek mellé. De szigorú rendben, nem volt könnyű, Emellett a belem kiszakadt, mert a srác ezt csinálta, mióta élt, családilag, én meg nem.
Még egy folytatást tervezek, talán holnap, aztán zárom életem ezt a részét írásba foglalni. Mivel életemben nem megyek többet Németországba!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése